Magamról

Légy üdvözölve kedves vendég! Mit is írhatnék magamról? Mi az ami bárkit is érdekelhet? Kezdjük az elején. Ficza Ferenc vagyok. 1957, február 20-án hallattam elõször a hangom egy orosházi kórházban. Igen, rég volt, ne számold már elmúltam 50 éves. Szép kor, nekem tetszik. Bár sokan elmondhatnák ezt, kikkel egy idõben jöttünk erre a világra. Igen fogyatkozunk. Azt mondják, 50 évesen az ember már túl van a javán. Remélem a nehezén is. Na de, a remény az ami midig a miénk lehet! Bizonyára ismered az idézetet,"Ember küzdj, és bízva bízzál!" Születésem után a szokásos, gyermekkor, óvoda majd általános iskola ezeket Tótkomlóson a lakóhelyemen végeztem, 7. osztály kivételével. A 7-et Budapesten XVIII-kerületi, Bokányi Dezső Általános iskolában.

Miután végeztem a 8 osztállyal jött a következő szint. Orosháza, 612. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet ez volt az a hely, hol az asztalos szakma rejtelmeibe próbálkoztak bevezetni. Talán volt némi sikerük. Ezzel a tanulmányaimat be is fejeztem, igen, jól érted. Nincs "magasabb iskolai végzetségem." Persze, ha valami érdekelni kezdett, na annak utánajártam, olvastam. Szerettem, és ma is szeretek olvasni. Igaz napjainkban az Internet az ami a könyveket helyettesíti. Nem pótolja ugyan, de helyettesíti! Életem első Pc-je, egy kidobásra itélt 386-os lett, ajándékba kaptam. Nem igazán tudtam sokat a számítógépek világáról, azt mondta akitől kaptam. "ez egy 386-os, DX-es számítógép, van rajta DOS, Norton commander na meg pár játék. Ha ezt tudod kezelni akkor gondolkozhatsz a továbbiakon."
Igaz ekkor már elmúltam 42 éves. Közben azért történt egys-más. Családot alapítottam, született három gyerekem. Ma már nagyok. Kettő diplomás, pedagógusok. A legkisebb most vág neki a főiskolának, informatikát tanul, és tanult 5 éve már. Ő az aki segít, illetve lektorálja a "honlapom": Ficza Gergő.Mint írtam, közben azért zajlott az életem. A "szokásos magyar sikertörténet", házasság, gyerekek, majd kb. 18 év után válás. Nem kívánom senkinek, mármind a nehezebb részét. Hisz volt benne ami szép volt. Kár lenne elfelejteni. Szerencsésnek mondhatom magam. Mikor azt éreztem, válságban az életem, nem látok kiutat, az ezoterika felé fordúltam. Ami számomra a "befelé fordulást" jelentette. Kívülről nem láttam lehetőséget a továbblépéshez. Elkezdtem, csak úgy a magam módján "mentális technikákat" gyakorolni. Nem, nem csatlakoztam semmiféle szektához, ellentmondana az elveimmel. Pár év után csupán a TM. Tanfolyamot végeztem el. Azt is pusztán kíváncsiságból. Érdekelt, vajon milyen lehet egy úgynevezett "tradícionális" technika. Nem bántam meg. Így tiszta szívvel merem ajánlani bárkinek.
A TM. Az a Transzcendentális Meditációt jelenti.Miután saját kezembe vettem a spirituális fejlődésem irányítását sok mindent elolvastam. Sikerült megismerkednem a buddhizmussal, az-az, Buddha tanításaival. Nem vagyok buddhista, mind ahogy keresztény sem, annak ellenére, hogy meg lettem keresztelve. Ezen a "saját belső utamon" sikerült egy békét, egy belső békét találnom amit
mindenkinek kívánok. Fogjatok hozzá! Induljatok az úton, mindenki a sajátján! Megéri. Most itt vagyok túl az 5. X-en, és weblapot szerkesztek, saját weblapot. Vajon mit hoz, hozhat még a jövő? Bizakodva várom. Kb. ez lennék én, így dióhéjban.

Köszönöm hogy elolvastad.

Üdvözlettel:Ficza Ferenc